A falu a Baróti-hegységből eredő Árkos patak völgyében, Sepsiszentgyörgytől északra, Háromszék területén fekszik. Középpontjában, a főút melletti magaslaton áll a jelenlegi formájában a XIX. század első felében épült temploma. Ötszög alaprajzú erődítmény övezi, déli szögletén harangtoronnyal. Délkeleti, északkeleti és északnyugati sarkán egy-egy olaszbástya alaprajzú torony emelkedik. Délnyugati szögletén négyzet alaprajzú védőtorony áll. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék Arkus néven említette a helységet. A falu katolikus lakossága az 1560-as években tért át az unitárius hitre. Az 1567. évi regestrumban 30 kapuval tüntették fel, ez idő tájt a közepes nagyságú székely települések közé tartozott. 1703-ig 143-ra gyarapodott a családok száma. (...) Férfi lakossága határszolgálatot teljesített. Nemesi családjai közül legfontosabbak a Benkő, Raphai, Veres, Damokos, Barabás, Sebestyén famíliák. A falu megélhetését túlnyomórészt a földművelés biztosította.
    A templomot a szakirodalomban először Orbán Balázs ismertette, majd Entz Géza és Kónya Ádám foglalkozott építéstörténetével. Újabban Kovács Árpád Attila tudományos dokumentációt készített róla. Középkori temploma első formájában feltehetően a XIII. század első felében épült. Ezt a XV-XVI. század fordulóján, talán még nagyobb valószínűséggel a XVI. század első felében átépítették. Ez a késő gótikus munkálat azonban csak a hajót érintette, a román kori épület félköríves szentélye ugyanis még 1830-ig fennmaradt. Barabás János 1831-ből származó visszaemlékezése arra utal, hogy az átépítéskor a régi hajót nem bontották le, csupán átalakították az új, megnövekedett igényeknek megfelelően: falait megmagasítva boltozattal látták el. A boltozat oldalnyomását a hajóhoz kívülről utólag hozzáépített pillérek fogták fel, amelyek némelyike - Barabás szerint - utólag el is vált a hajótól. A gótikus étépítés idején a templomtól külön, déli irányban egy harangtorony épülhetett. Feltételezhető, hogy az ötszögű erőd kiépítése előtt az árkosi templomot is egy középmagas kőkerítés övezte, amelynek bejárata a torony alatt nyílott.
    A XVII. század első felében, talán még Bethlen Gábor fejedelemsége idején, Árkos lakosai hatalmas építkezésbe kezdtek. A feltételezhető régi cinteremfalakat lebontva, templomukat ötszögre épült saroktornyos várral vették körül. (...) Ennek az építkezésnek a befejezését jelzi a vakolatba karcolt 1639-es és az 1640-es évszám. Az olasz rendszerű saroktornyok alapozásánál és felépítésénél bizonyára jelentős szerep jutott azoknak a székely mesterembereknek, akik Bethlen Gábor építőtelepein dolgozva az olaszbástyás típusú fejedelmi építkezések tevékeny részesei voltak. E tekintetben különösen szembetűnő a váradi fejedelmi palota és az árkosi erődítmény alaprajza közötti hasonlóság.
Valószínű, hogy a Háromszéket pusztító török-tatár csapatok 1658 nyarán az illyefalvi, a sepsiszentgyörgyi és a gidófalvi templomkastély feldúlása idején az árkosi vártemplomot sem kímélték. (...) 1746 körül az időközben leromlott harangtorony felső részét ácsolt szerkezettel emelték meg, majd 1767-ben átalakították. Az 1789-es unitárius püspöki vizitáció ebben az állapotban találta a tornyot, ahol két kisebb és egy nagyobb harang volt. A hajó gótikus boltozatát még 1759-ben lebontották és kazettás mennyezetet készítettek helyette. Ugyanekkor a hajó nyugati végébe festett karzatot állítottak. (...) A karzatra egy korábban készült pulpitust állítottak a következő felirattal: Extructa in Symbolum Pietatis Sumpt(ibus) Blasii Györke Vargyasi 1693. Az északi oldalon kehely alakú, talapzatán orsós, mellvédjén sokszögű szószék állt. Koronájának felirata szerint 1759-ben készítették. Feltételezhetően a középkori harang anyagából 1781-ben egy nagy, 1788-ban pedig egy kisebb harangot öntöttek. Az újonnan készített harangokat gyaníthatóan az 1794-ben kőből magasított, cseréppel fedett toronyban helyezték el. 1788-ban a templomot újrafedték cseréppel, a nyugati bejárat elé pedig portikuszt emeltek. 1798-ban az 1789-es vizitáció által fedetlenül talált tornyokat is újrafedték. Valószínű, hogy a faépítmények, így a tetőszerkezetek és a gyilokjáró is a XVIII. századi török-tatár portyázások során rongálódtak meg, közülük a gyilokjárót azután nem is javították ki többé.
    Az 1802. évi földrengéskor a harangtorony használhatatlanná vált. Akkor nyitották a várfal áttörésével a ma is működő bejáratot, a harangok számára pedig egy ideiglenes haranglábat emeltek. 1821-ben a festett karzatot eltávolították, s a helyette készített új karzaton orgonát helyeztek el.
    Az 1829. évi földrengéskor a templom és a délnyugati torony súlyosan megrongálódott, ami elkerülhetetlenné tette 1830-ban a lebontását. Az eseményt az akkori árkosi jegyző, Barabás János írásban is megörökítette. 1831-re már elkészült a ma is álló templom, amelynek a szószéktől nyugatra eső északi oldala a falkutatások szerint még középkori alapokon nyugszik. A délnyugati tornyot szintén az 1830-as években javították ki, illetve építették újjá a mai formájában. Az 1838-as földrengéskor a harangtorony megmaradt része is leomlott. Újjáépítését csak 1842-ben kezdték el, Hübner Ferenc kőműves-pallér vezetésével. A kilenc öl magas, ma is fönnálló építményt 1844-re fejezték be. (...) Az 1831-ben épült új templom kelet-nyugat tájolású. Támpillérekkel erősített szentélye a nyolcszög öt oldalával záródik. Déli és nyugati bejárata előtt portikusz áll. A nyugati portikusz egyben feljárást biztosít a karzatra, ahol az orgona található. A templom déli és északi falán félköríves záródású ablakok nyílnak, boltozata dongás, az ablakoknál boltfiókokkal. (...) A templomot ötszögű vár övezi. Déli szögletén talán középkori alapokon nyugvó, de a mai formájában teljesen átépített harangtorony áll. (...) Itt található a vár mai bejárata is, fölötte az egyház másodlagosan elhelyezett címerével. A bejáratot a múlt század elején, az 1802-es földrengés után létesítették. Az erődítmény bejárata eredetileg a harangtorony alatt nyílott. A délkeleti saroktorony ötszög alaprajzú. (...) A keleti szakasz felső harmadán lőrések sorakoznak, alattuk pedig egykori védőfolyosó tartógerendáinak helye látható. A falhossz közepe táján egy lappancsos lőrés található, jobbra és balra pedig kulcslyuk alakú lőrések nyílnak. (...)
    Az északkeleti sarkon áll a vár legmagasabb, négyszintes saroktornya. A földszinten és az első emeleten a négy fő irányba tágas, boltíves lőrések nyílnak. A második emeletnek a délkeletihez hasonlóan kisebb méretű lőrései vannak. A harmadik és negyedik emeleten déli irányba egy boltíves lőrés, az udvar felé pedig egy kisebb, négyszög alakú rés nyílik. A földszinti helyiségbe ajtó vezetett. (...) Az északi falszakaszon a keletihez hasonló elrendezésben egy lappancsos és több fordított kulcslyuk alakú rés nyílik. Ezen a falon a mai talajszinttől számított 70 centiméter magasságban két elfalazott, boltíves fülkéjű lőrés található. Elhelyezésük szimmetrikus, egyik is, másik is megközelítőleg 3 méterre van az északkeleti, illetőleg az északnyugati sarokbástyától. (...) Az északnyugati sarkon a vár legnagyobb méretű saroktornya áll. Belterülete a földszinten közel 20 négyzetméter. A három szintre tagolt bástya boltíves, földszinti réseit utólag befalazták. Első és második emeltének oldalfalait hasonló boltíves rések törik át. Minden emeletre az udvar felől külön ajtó nyílik. (...) A bástya külső oldalán az 1640-es évszám olvasható, előtte pedig egy mára már szinte teljesen lekopott felirat nyomai látszanak. Ugyancsak ennek a bástyának az udvar felőli oldalán ... BENEDICTUS ... fragmentum betűzhető ki. (...) A délnyugati saroktorony az előbbiektől eltérően nem öt, hanem négyszögre épült. Egyetlen kőből faragott keretű résablaka a nyugati oldalon, az emeleten nyílik. Egy alapos falkutatás talán fényt deríthetne arra, hogy ez a kőkeret egy korábbi, a régi templomból kikerült nyíláskeret másodlagos beépítése által került-e a mai helyére? (...) A vár bástyáit és falait kívül vakolat borította, az udvar felőli várfalak azonban vakolatlanok.
    A fehérre meszelt harangtornyot órapárkányos hagymasisak fedi. (...) Bár a falat kívül-belül borító vakolat nem teszi lehetővé a tüzes vizsgálódást, de a jelek szerint a mai torony aligha őriz (alapozását kivéve) középkori részleteket. Legfelső traktusában, az órapárkány alatt a befejezést jelző 1844-es évszám olvasható. A torony előtt egy kis kiemelkedés látható. Lehet, hogy egy elővár volt itt, amelyik a torony védelmét biztosította, alapfalai talán a felszín alatt lappanghatnak. A várfalakon belül egykor Sepsiárkos lakossága gabonáját és egyéb féltett javait tárolta. Kovács Árpád Attila szerint a gyilokjáró alatt régen fából épült raktározó helyiségek lehettek, noha ilyen kamrákat az 1798-as jegyzőkönyv nem említett és nem is maradtak fönn. A bástyákban viszont még a XX. század első felében is tároltak gabonát. (...) Ma a délnyugati torony, a harangtorony és a szomszédos falszakasz az erődítmény legépebb része. 1977-ben a templomot és a tornyot javították, 1987-ben pedig a bástyák tetőszerkezetét cserélték. 1988-ban ismét templomjavításra került sor.

Gyöngyössy János "Székelyföldi vártemplomok" Budapest, 1995