Secuii, un grup etnografic de limbă maghiară, aşezat în judeţele Covasna, Harghita şi în câteva localităţi din judeţele Mureş şi Cluj, au un folclor aparte şi obiceiuri specifice şi în jurul sărbătorilor de Paşti.

Joia mare este ziua trădării şi omorârii lui Isus, în amintirea acestor evenimente în zona Ciucului de Sus (satul Dăneşti) se ţine Cina Domnului, prin gătire şi rugăciune în comun. Cina Domnului are un rol purificator: cei care mănânc din sarmalele de post, capătă suflet curat la sărbători.

Vinerea mare este ziua vegherii trupului sfânt. În satele din zona Miercurea Ciuc (Sântimbru-Ciuc, Sâncrăieni, Sândominic) şi Gheorgheni (Joseni) flăcăi necăsătoriţi, îmbrăcaţi în port şi „înarmaţi” cu arme din lemn veghează trupul neînsufleţit al lui Isus începând de la slujba din vinerea mare, până la înviere. În momentul schimbului de gardă „soldaţii romani” efectuează gesturi după o anumită coregrafie.

În dimineaţa primei zi a Paştelui locuitorii satelor din zona oraşului Tg. Secuiesc (Mereni, Lemnia, Estelnic) parcurg cu căruţe hotarele satului. Acest obicei are şi un rol educativ: tinerii află, care sunt punctele marginale ale terenurilor agricole aparţinând satului. Cercul virtual, desenat prin ruta căruţelor, şi binecuvântările, urările, cântecele rostite-cântate veghează satul şi oferă speranţa unei recolte bogate. Cu această ocazie are loc şi un concurs de călărit: câştigătorul concursului aduce vestea învierii lui Isus. Cu această veste intră trupa în biserică.

A doua zi de Paşti în toate localităţile secuieşti flăcăii şi bărbaţii plec la stropit. Cele mai interesante obiceiuri de stropit sunt în jurul oraşului Covasna (Surcea, Tamaşfalău), unde flăcăii se duc împreună la stropit, trăgând o sanie mare împodobită cu crengi de brad, sub crengi cu un flăcău. Trupul intră în fiecare curte, unde sania şi fetele-femeile din casă sunt stropite cu apă pură. Acest obicei – asemănător cu paparudele româneşti – se termină cu dăruirea de ou încondeiat şi cu dans. Stropirea are un folclor foarte bogat şi în prezent: flăcăii rostesc binecuvântări în versuri.

SZÉKELYFÖLDI HÚSVÉTI SZOKÁSOK

A magyar anyanyelvű székelyek a mai Kovászna, Hargita, részben Maros és Kolozs megyékben élnek, és különleges népköltészetük, népszokásaik a húsvéti szokáskörben is jól megfigyelhetők.
Nagycsütörtök Jézus megkínzásának és megöletésének a napja, ennek emlékére Felcsíkon (Csíkdánfalván) közös főzéssel és imádkozással összekötött Úrvacsorát tartanak. Az Úrvacsora tisztító hatású: aki az ekkor készített böjti töltött káposztából eszik, lelkileg megtisztulva készülhet fel a húsvét ünnepére.
Nagypénteken a szentsírőrzés a legfontosabb szokás. A Csíkszereda környékén elhelyezkedő falvakban (Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentdomokos) és a Gyergyó melletti Gyergyóalfaluban fa fegyverekkel felfegyverzett, népviseletes legények őrzik Jézus élettelen testét a nagypénteki misétől egészen a feltámadás napjáig. A magukat „római katonák”-nak, szentségvárdásoknak nevező őrök táncmozdulatokkal váltják egymást az őrségben.
Húsvét első ünnepének reggelén a Kézdivásárhely környéki falvakban (Kézdialmás, Lemhény, Esztelnek) szekeres, lovas határkerülésre indul a falvak népe. E szokásnak nevelő hatása van: a fiatalokban ezzel a határbejárással tudatosítják, melyek a falu termőhatárának legszélső pontjai. A virtuálisan a falu köré rajzolt mágikus kör megvéd a szerencsétlenségektől, az imák és énekek pedig jobb termés reménységét ígérik. A legények a határkerüléskor lóversenyt szerveznek, ennek győztese hozza a Jézus feltámadásának hírét. A templomhoz visszatérő határkerülők közösen vesznek részt az ünnepi misén.
Húsvét második ünnepén csaknem valamennyi székelyföldi faluban „locsolni” járnak a legények és férfiak. A legérdekesebb locsoló szokások a Kovászna környéki falvakban láthatók (Szörcse, Székelytamásfalva). Itt a legények együtt mennek öntözni, zöld fenyőágakkal feldíszített szánt húznak maguk után. Az ágak alatt egy legény bújik meg. A csoport valamennyi házhoz behúzza a szánt, ahol vízzel leöntik a szánt is, a lányokat-asszonyokat is. Ez a hagyomány a román Paparuda szokáskörhöz hasonlít. A szánozás festett tojás ajándékozásával, valamint tánccal zárul. A húsvéti szokáskörnek napjainkban is gazdag népköltészete van: a legények verses köszöntőkkel lépnek be a házakba.

Szőcsné Gazda Enikő